Az anyagba formált gesztus, amely a lüktető világ változásaira reflektálva – némán vagy őrjöngve – ellenállhatatlanul tör a felszínre, szorongásaink, félelmeink, a hirtelen ránk törő remény materializált teste. Az alkotás egyszeri és megismételhetetlen kalandjáról árulkodik, az aktusról, amely a külvilág spontán jelenségeitől a legmélyebb tudattalanunkig vezet. Az útról, amely mind mélyebbre hatol az emberiség közös tudatába.